élek még... de lassan otthon :)

Hoho... már megint elvesztem... nahát nahát... szánom-bánom... és most másfél hónap gondolatait próbálom összekaparni... hát nem könnyű... bulik... vizsgák... kirándulások...
Szóval valahol az előző kirándulásnál adtam életjelet magamról... az sem most volt... optimistán kinyitottam a naptáramat... hát egy hónapja üres...

 

Egyik hétvégén Plovdivba mentünk, ez biztos :D a kirándulást egy buli előzte meg, így az alvás kimaradt... de azt hiszem ettől is lett emlékezetes! Szobatársam kérésére betettem egy darab sajtot a táskámba, így mai napig Cheese-tripként emlegetjük azt a vasárnapot. Amúgy Plovdiv szép-szép, de az antik színházon és a dombokon kívül, amire épült nincs sok látnivaló... vagyis a PLOVEdiv felirat :) azt hiszem ennyi :D

Bulik táján... volt egy csomó szülinap és a búcsúbulik is elkezdődtek :( vannak akik hozzám hasonlóan csak karácsonyra mennek haza... de vannak akik végleg... haza... őszintén már nagyon várom a Budapesti hangulatokat, a régi életet... de egyben nem is... mégis azt hiszem most nem árt egy kicsit visszazökkeni a régibe, hacsak egy hétre is. 24 óra és indulok a reptérre hihetetlen... de első állomás Bécs... majd utána Budapest... remélem minden zökkenőmentesen alakul :)

Blagoevgrad kirándulás is volt ám :D megint 3 nap... buli és kultúra keverve :) Borkóstoló :) Rila kolostor (nagy álmom volt vgre ellátogatni oda)... megjártunk egy barlangot amint ha keresztül mászunk a legenda szerint megtisztulunk, a bejáratánál meg kívánságokat hagyhattunk :) összegségében nagy élmény volt a kirándulás... esténként spanyol készítésű eredeti sangria... de ha most mindent leírnék soha nem lesz vége... amúgyis hamarosan otthon leszek és mindent elmesélek :) :D

najó mára feladom... inkább képekkel színesítem ezt a bejegyzést (is) :)

képes beszámoló a késésért cserébe :)

Egy hete elkezdtem valamit írogatni... ami azóta itt vár rám... szóval először egy héttel ezelőtti gondolatok jönnk :)

"Hát nem sikerült betartanom az ígéretemet, hogy hamarabb jelentezek... tudom, tudom... lustaság fél egészség. Jelenlegi tények: már több mint 2 hónapja nem láttam otthonomat, több mint egy hónapja ismerkedek egy új fővárossal (ami kicsit kezd unalmassá vállni) és kevesebb, mint 3 hónap és újra otthon leszek... holnap ilyenkor pedig már Veliko Tarnovo-t fedezem fel :D

na és a száraz tények után jöjjenek az elmúlt időszak eseményei :)

Az elmúlt két hét főleg szülinapokról szólt... minden második nap ünnepeltünk valakit. Talán ennek is köszönhetem, hogy a napokban rájöttem arra, hogy én az erasmus gyerek kategóriába tartozom... ami annyit jelent, hogy nem igazán sikerült velem egykorú erasmusossal találkoznom... fiatalabbal pedig egyáltalán nem."

Na eddig jutottam anno... őszintén remélem most jobban fog menni a folytatás... mondjuk egészen a végéig : ) Visszaolvasva majdnem mindent össze is foglaltam... egyedül Vitosha maradt ki. Vitosha közvetlen Szófia mellett lévő hegység... és ennyi elég is a földrajzból... lényeg, hogy elhatároztuk, hogy ott tartjuk Martina (szobatársam) szülinapját, mert imádja a hegyeket és napi 5 órán át rágta a fülünket, hogy mikor megyünk már oda. Kb. 30-an vágtunk neki a hegyeknek... libegővel mentünk középtávig majd gyalog hódítottuk meg a legmagasabb csúcsot, ami 2290 m (Cserni Vrah). Felfelé menet nem egyszer bántam meg az ötletet, na meg az óltözékem (de nem voltam egyedül vele). Hó, hideg (amit 10 perc után már senki sem érzett)... és láthatatlan sziklák... de másfél óra szenvedés után feljutottunk, azért mégse bántam meg annyira. Megpihentünk... felköszöntöttük Martinát, mini süti tortaként és pezsgő. És indulás lefelé... túl optimista voltam, hogy na majd az könnyen megy... rosszabb volt... párszor seggen csúszva közlekedtünk, én személy szerint közelről megismerkedtem pár sziklával...



Végül a vitoshai kirándulás csúcspontja!!! Mikor visszaértünk a libegőhöz felmerült a lehetőség, hogy busszal megyünk... összesen 9-en döntöttünk ezen variáció mellett... olcsóbb (gondoltuk mi) és 20 perc volt a busz indulásig, ami 5 perc sétára volt. Végül 2 órát vártunk a buszra, ami ugyan annyiba került, mint a libegő... egy óra fagyoskodás után beültünk az ottani "ötcsillagos" étterembe és fellendítettük a forgalmat. :) Végül sikeresen hazaértünk... két órával később, mint a többiek..



Szóval a hét eseménye Veliko Tarnovo... ESN (volt erasmusosok helyi csoportja, akik a programokért felelősek) által szervezett első több napos kirándulás volt... a következő decemberben jön... már alig várom/várjuk. Szombat reggel sok álmos, esetleg másnapos fiatal gyülekezett a katedrális elött... meglepő módon mindössze félórás késéssel indultunk :) Útközben három helyen álltunk meg, először egy aranykupolás, joggal gyönyörűnek nevezhető templomot csodáltuk meg, kívül és belül egyaránt, ez a Sipka nevezetű falunál található, aki egyszer hosszabb időre eljut Bulgáriába vagy legalább középtájékon jár érdemes megnézni, sőt kötelező. Következő állomás, pedig a Sipka emlékmű volt... azt hiszem joggal mondhatom, hogy örök emlék mindenki számára, hiszen az 1000 lépcső (vagy több?) biztosította, hogy fittek maradjunk. Végül egy skanzenbe látogattunk.

Veliko Tarnovo leírhatatlan!!! Szívesen tölteném ott ezt a félévet... sajnos nem volt sok időnk felfedezni, remélem egyszer még visszajutok. Esténként azért a helyi bulihelyeket is megismertük. Ja és még mielőtt elfelejtem az egyik étteremben Omega: Gyöngyhajú lány szólt :) De még mielőtt mindenki elalszik az élmény beszámolón röviden összefoglalom a hétvégét: LEGJOBB és LEGŐRÜLTEBB kirándulás volt életemben :)

Halloween!!! Őrült jelmezek sokasága... vámpírok, zombik, ördögök és egyéb eredetibb ötletek, pl. pápa, pulyka... az őrület az egyik kolesz büféjében kezdődött, majd a sokunk kedvenc szórakozó helyén, a Stroeja-ban folytatódott. Számomra komoly fejtörést okozott a jelmez... nem akartam költen, így jött a nézzük meg, hogy mi van a böröndben... végül zombivá változtam... egy leggings és egy póló bánta az akciót... ja meg egy ollót is sikerült eltörnöm... de hogy???

A hét depresszív pillanata az a volt, mikor szerdán este felfedeztük, hogy nincs meleg víz... de nem csak nálunk... nem csak a mi koleszunkban... az EGÉSZ kerületben. Egy napon át tartott... kicsit voltunk hisztisek. Majd "szereztem" egy fürdőszobát a közelben... de mire odajutottam visszatértek a régi állapotok.. szerencsére :D

Szóval valahogy így telt az elmúlt pár hét... zajlik az élet az biztos. Ígérném, hogy hamarabb jelentkezek... de a tapasztalatok alapján többet nem merek ilyet írni :)

megkésett jelentés...

Hát kicsit elhanyagoltam a blogot... mondanám, hogy zajlott az élet... ami igaz is, de nem mentség a lustaságra... azért megpróbálom összefoglalni ezt a két hetet és bepótolni az összes elmaradást :)
Szóval röviden az erasmus élet két dologból áll szórakozás/party és pihenés... persze ez kiegészítődik tanulással és evéssel :)

"komolyra" fordítom a dolgot...

Nem volt sok időnk élvezni a szófiai szabad életet, mert 4 nappal érkezésünk után kezdődött az egyetem. Most már biztos vagyok abban, hogy ez az a szak, amit nem nekem találtak ki. Őszintén a kommunikáció sem a kedvencem, de a közgáz és társai ezen is túl tesznek. Bár a tanárok egészen jól beszélnek angolul, mégis néha elveszek a szavak rengetegében... ami ebből a két hétből megmaradt: Bulgária lakossága 55%-ban nő és 45%-ban férfi... na meg hogy kevesebben élnek itt, mint Magyarországon, ami azért számomra meglepő információ volt.

Az itteni volt erasmus tanulók rendszeresen szerveznek nekünk programokat... Free tour guide in Sofia, welcome party, traffic light party, stb.... és persze emellett mi is szervezkedünk, így sosem unatkozunk :) A koleszunkban összesen 3 szoba van, ahol nem bolgárok laknak, ebből spanyolok éleik a saját életüket (nagyjából az összes spanyol elhatárolódik, pár embert leszámítva), ugyan így saját világukat élik a franciák. Mi meg megalapítottuk a saját családunkat, jelenlegi állás szerint van egy cseh anyám és egy lengyel (nőnemű :)) apám :D emellett egy román és macedóniai testvérem... végül egy spanyol nagyapám és egy olasz nagyanyám :D a nagynénikre és nagybácsikra már nem emlékszem :D

Talán az egyik legemlékezetesebb esténk a tegnapi volt... arab étterembe mentünk... ahol egy újabb kultúrát ismerhettünk meg (megjegyzés: rengeteg török illetve egy líbiai él itt, akiket a barátainknak nevezhetünk... ők megtanították nekem, hogy feleslegesek az előítéletek, mert egytől egyig fantasztikus emberek)... szóval igazi arab ételeket kostóltunk, amik nekem nagyon izlettek...könnyű ételek, humusz, fokhagymakrém vagy valami hasonló, kevés csirkehús és különféle saláták. Utána kezdődött a hastánc bemutató... aminek a vége egy egész éttermes táncolás lett. Minket lányokat berángattak a fiúk a tánctérre, nem volt választási lehetőség... néhányunkra kendőt is kötöttek :D míg a nők a kígyómozgását utánozva tekeredtek, a férfiak is bemutatták saját táncukat, melyet tátott szájjal bámultam... azt hiszem a szívemhez nőt az arab kultúra :)

Páran meglátogattuk a hétan a szófiai állatkertet is... kalandos út vezetett odáig, míg nálunk vagy akár Bécsben az állatkert könnyen megtalálható, itt igazi kihívás... a sztudentszki grád szélén, szinte már a városon kívül található, az út pedig tüzép telepen keresztül vezetett. A belépő hihetetlen olcsó volt... 1 leva, vagyis 150 Ft körül... talán ez is az oka a szegényes környezetnek... néhány állat "krumpliföldön" kapirgált... a nagymacskák meg akkora területen éltek, mint mi a kollégiumi szobánkban. Ez elszomorító :( de azért előtört belőlem a kisgyerek és tátott szájjal bámultam a tigrist (még sehol nem láttam ekkorát), pumát és a földikutyákat egyaránt :)

Végül időjárás jelentés... szombaton itt is beköszöntött az ősz... eső... hideg... és nátha. Határozottan nem a kedvenc időszakom. Jelenleg napjaim nagy részét alvással (betegség kipihenésével), orrfújással és köhögéssel töltöm... és a változatosság kedvéért néha még eszek is... igazán izgalmas. Egy örömöm van ebben az időben... végre megint hordhatom a kedvenc sapkámat :)

Dovisdanye!!! Legközelebb próbálok előbb jelentkezni!!! Csókok :*

Majmok az állatkertben :)

vonat... booooring...

4 és fél óránál tartok... még 3 hátra van... de Szófia közeledik... bár mire sikerül ezt postolni gondolom már Szófiában leszek... de valamivel el kell ütni az időt :)

hmmm mik is történtek a legutóbbi bejegyzés óta... szombaton szabadtéri koncert, a Coca-Cola rendezésében, hát ennyi félliteres palackot sem láttam még életemben, mint az nap este a téren elszórva (amúgy jólehet velük focizni)... szerintem utolérte a sziget műanyag söröspoharainak a mennyiségét :) - jelentés az ablakból: tankok és egyébb katonai járművek 3 katonával őrizve... romos épületek... 50 éves panellakások... jelentés vége... pont... - szóval a koncert, "TOMATOMATOMA!!!", a bolgár megasztár győztese... rockot (szerűséget) játszanak, igazi fanatikus lettem :) koncert után még sétáltunk és koktéloztunk egyet, majd két feltűnően kedves bolgársrác próbált elhívni valahová minket... meglepő mód nemet mondtunk, de legalább kicsit gyakoroltuk a nyelvet... majd hazafelé vettük az írányt...

Vasárnap gulyáslevest főztünk.. hát ettem már jobban... de a lehetőségekhez képes (nincs fehérrépa, az őrölt kömény eléggé fura, pedig tuti az volt, a zeller meg, mint amerikában... ja és a piros paprikát inkább nem minősíteném) ehető lett... másodiknak meg szójafasítorot ettünk, mert az egyik olasz lány vega... sikerült örök emléketszereznem az olajtól, dehát nem is én lettem volna, ha nem így történik.

- vonat jelentés: 2+2 utastársunk távozott... a +2 Suzannát, egy kölyök kutyát és Zorrot, egy pici cicát jelent (a név igazán találó volt rá)... helyettük kaptunk 3 nem éppen fiatal férfit, akik izgalommal figyelték az angol nyelvet... folyt. köv.... pont -

Kedden vizsgáztunk, úgy volt, hogy 1ig óránk lesz és 2től írjuk, de végül fél 12kor neki álltunk. Azt hiszem mondanom se kell, hogy mennyire paráztam... hétfőn azon sírtam, hogy el fogom rontani... kedden délután meg azon sírtam, hogy elrontottam... persze kiderült, hogy megint feleslegesen fektettem energiát a hisztijeimbe, mert "A"-ra vagyis 6-osra vizsgáztam, ezután már semmi nem tudott igazán elkeseríteni... bár kicsit bánatra görbült a szám néhány hír hallatán, de reméljük a legjobbakat... - újabb ablakra tapadás: balra hegyek... jobbra sík, káposzta, néhol ház... jelentés  vége... uncsi... pont - Szóval tegnap volt a záróceremónia... sok fotóssal, újságíróval... vki aláírást??? híres vagyok :D aztán utolsó ebéd, utolsó beszélgetések, utolsó koktélok... pakolás... takarítás... búcsú... indulás... vonat... Szófia... de ne szaladjunk annyira előre, csak már nagyon ott lennék...

Asszem tipikus Zsuzsis makacs sztori a vonatállomásra jutásom... na kinek van annyi esze, hogy esőben, 2 táskával egy közel 30 kilós bőrönddel lesétáljon az állomásra??? nanana??? és igen Ön nyert!!!! hát én... gondoltam miért nem... sima sétával 10 perc... nehezítve max 20 lesz... oh dehogy... majdnem lekéstem a vonatot, de fent vagyok... még nem tudom, hogy ennek mennyire örülök...persze várom már, hogy ott legyek, de az OTT-on van a hangsúly... -jelentés: Pazardzsik... új utastárs... aki kedvesen üdvözölt minket egy egyperces monológgal bolgárul :) jelentés vége mégint... pont... röviden a rögös útról az állomásra... nehéz bőrönd, ami a lejtőn rendszeresen önálló életet élt és felborult az össze mini gödörben... sok vízhólyag...tanulság: vagy elkezdek gyúrni vagy legközelebb taxit hívok :D

na ha valakinek volt türelme ezt végig olvasni őszintén gratulálok... majd adok füstjeleket (vagyis ez felkerül a blogra) ha élve megérkeztem :)

u.i: kedes bolgár, büdös, alkoholista bácsi örömmel szórakoztat minket... ilyenkor hol van a kalauz, hogy közölje ez az első osztály??? mondjuk gyakorlásnak jó, mint minden... de gázmaszkért könyörgöm...

Lassan vége az első hónapnak

Ma sok fordulót ünneplek :) Egy éve ilyenkor erre felé tartottam... vagy már itt is voltam... nem tudom biztosan. Mához egy hétre pedig költözés Szófiába... de azért ne szaladjunk annyira előre.

Egy hónap elég volt ahhoz, hogy kialakuljanak baráti kapcsolatok... az én szívem az olaszokhoz húz. Bár gyakran olaszul beszélnek, mégis élvezem és egyre többet meg értek. Sara pedig elkezdett olaszul tanítani :) (ha minden jól alakul, akkor második félévben jön 3 hónapra Magyarországra, gyakorlatra :)) Ja és jövőre irány Szardínia :D az egész szigetet végig fogom utazni, már most várom... pedig milyen messze van még :) de már annyi képet láttam róla, hogy útrakész vagyok :)

Olasz mellett persze a fő nyelv a bolgár... küzdök is vele. Nagyon megszerettem és a saját lustaságomhoz képest rengeteget tanulok... főleg most, hogy bejöttek a különböző igeidők, amikben a logikát még nem sikerült megtalálnom... de a névelőragozás is két hét késéssel esett le, bár most nincs két hetem, mert kedden záróvizsga. Ami annyit jelent, hogy 11 tanóra van hátra. Persze szorgalmas tanuló létemre napi szinten látogatom a könyvesboltot újabb könyvekért... szótár, nyelvkönyv... mai célom egy igetáblázat, miután bebizonyosodott, hogy az igeragozásának tekintetében nem vagyok túl jó tippelő :) Azért a mindennapi életben már egyre több mindenre képes vagyok, pl.: a kávét zsírszegény tejjel kérni a Costa Caféban!!! <3 (nincs élet kávé nélkül :))

És akkor kicsit ugorjunk vissza az időben, egészen szombatig. Nesszebár... hát semmit nem változott egy év alatt, de azért még mindig baromi szép :) a múzeumi vezetőnk kedven angol kifejezése a "by the way" volt, ha 30szor nem hallottuk fél óra alatt, akkor egyszer sem :) ezen kívül nem sok mindenre maradt időnk... ebéd...kávé... és egy kis séta... aztán már indultunk is vissza. A hétvége csúcspontja nekem a szörf EB megnyitója volt, de szembesülnöm kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy az élőbeszédben komoly problémáim vannak a magyarral. Ebből sejthető, hogy megtaláltam a magyar versenyzőket, 4en is képviselik a mi tengernélküli aprócska országunkat... ki gondolta volna... persze ott van a "Magyar tenger" (

Következő bejelentkezésem talán már a bolgár fővárosból lesz!!! Ebben az esetben унгарско море :)). Komoly fejtörést és álmatlan éjszakákat okozott nekem ez az EB... 5 milliós kérdés: miért vannak amerikai, kanadai, hongkongi, japán és ausztrál versenyzők??? (a közelkeletet már nem említem, azt már megszokhattuk más eseményeken)... ha nem sikerült a válasz adás, akkor itt a vigaszági kérdés: vajon Bulgária értett félre valamit vagy az Európán kívüli országok??? A megfejtéseket az eletnagykerdesei@zsuzsivoltam.hu e-mail címre várom :)

Talán ez az utolsó bejegyzésem Burgaszból... ezérthát: довиждане Бургас!!!! <3
сега слушаш тази италианска музика!!! :)

Burgasz... félúton

Már két hete tanulom a bolgárt... és majdnem meg tudok szólalni :D persze a célom az, hogy mire hazaérek képes legyek dadogás nélkül, értelmesen kommunikálni... még két hét van hátra, hogy tökéletesítsem a nyelvtani tudásomat és akkor kezdődik minden élesben. Bár az órák angolul lesznek, fejembe vettem, hogy szerzek angolul tudó (komoly kihívás lesz) bolgár "társalkodó partnert", illetve szeretnék diákmunkát is vállalni. Remélem, hogy minden a terveim szerint alakul :)

Szombaton volt az első kirándulás. Hajóztunk a Ropotamo folyón... az első reakció: de szééép... öt perc múlva... hmm... változott valami? ... NEEEEM... aztán szép lassan lecsorogtunk egészen a tengerig... és gyönyörű látvány fogadott, ahogy a piszkos, barna folyó egyszer eléri a hatalmas kékséget... hihetetlen... sajnos öt perc után már visszafelé hajóztunk, ugyanaz az unalmas táj, amit egy-egy madár tett izgalmasabbá... sajnos se keselyű, se papagáj nem él ezen a vidéken, helyettük a kormoránokat, fecskéket és elvétve egy-egy gémet csodálhattunk...

Aztán Szozopol felé vettük az írányt... egyik leggyönyörűbb falunak neveztem még egy éve, de most az egész turistákkal volt tele, számomra sokat vesztett a varázsából :( ennek ellenére még mindig gyönyörű, ahogy a sziklákat érik a hullámok, a régi házak és a macskaköves út. Sajnos nem sok időt töltöttünk ott... múzeum, ebéd és alvás a tengerparton (nem égtem le :))

Vasárnap pihenő, hétfőn pedig folytatódtak az órák... a csoport létszám napról napra csökken, az általam bolgárnyelv undornak és másnapnak nevezett vírusmutáció szorgosan gyűjti áldozatait. Persze mindenkinek meg van az oka, hogy miért utazott ide, van aki csak szórakozni jött, de én hónapokkal ezelőtt azt választottam, hogy megtanulok bolgárul, hát ehhez is tartom magam. Néha újra kisiskolásnak érzem magam vagy akár nevezhetjük strébernek is, de egyszerűen szeretnék jól teljesíteni, évek múlva azt mondani, hogy ezt is megcsináltam és bizonyítani, de nem másoknak, csakis saját magamnak. Holnap újabb tesztet írunk... még sok minden fel kell/kéne fognom addig, de remélem nem lesz rosszabb, mint az előző.

És egy újabb kép... Szozopol :)

Iskola, múzeumok és a élet nagy kérdései :)

Eltelt az első teljes hét, ami a bolgár nyelv körül forgott... röviden összefoglalva fárasztó volt.... hosszabban: NAGYON fárasztó volt...

Megírtuk az első tesztet is. Őszintén nem számítottam túl jó eredményre, eléggé összezavaró volt néhány feladat... ráadásul meglepetésként ért minket a teszt... másnapra javítva volt... Много бовър avagy nagyon jó, olvasható a jobb felső sarokban... tágra nyílt szemek, ez nem lehet az enyém!!! De, ez nem másé, szóval újult erővel álltam neki a tanulásnak az nap :)

A péntek mindig felüdülés, csak fél nap és utána múzeum látogatás... ma megállapítottam, hogy itt csak mini múzeumok léteznek. A város történeti múzeumban szembesültem a ténnyel, hogy van egy nép, akik többször lázadt fel, mint mi... a nap kérdése számomra az volt, hogy a katonai egyenruhában nem sültek meg??? Olyasmi, mint a magyar huszár ruha, de szerintem jóval vastagabb... bár tény, hogy fehér volt... de nem hinném, hogy akkoriban itt tundra éghajlat dominált volna... ráadásul a szabadságharc nyáron volt (átlag hőmérséklet 30 fok lehet), végül annyira jutottam, hogy őszinte részvétem nekik, ha abban a ruhában túléltek egy napot is már hősök voltak. :)

Másik izgalmas felfedezésem a régészeti múzeumhoz köthető... egyik teremben látható volt egy fotó munkásokról (kb kőműves és szobafestő csoportképre emlékeztetett)... komoly fejtörést okozott, hogy miért lehet kint az a kép, rajta felváltva overállos és félmeztelen férfiak... majd 5 perccel később lejebb néztem és kiderült, hogy nem minden régész hord világos bézs színű ruhát, kalapot, kerek szemüveget  fekete, néhol a portól inkább szürke bakancsot, mint a filmeken :)

Hát azt hiszem ennyi ami érdekesebbnek mondható... végül egy kép az óráról... néha már nem bírjuk... van ez így :)

Bábeli zűrzavar :)

Tegnap este az agyam eljutott a bábeli zűrzavar szintjére. Miután tegnap nem éreztem túl jól magam otthon maradtam kényszer pihenőre, így este jöhetett a pótlás. Lakótársaim azzal fogadtak, hogy másfél leckét vettek át... na ez volt a nap egyik sokkos pillanata számomra.

Ismétléssel kezdtem... ragozás és hasonló izgalmak... szerencsére itt több a logika, mint a franciában... vagyis este 9ig ebben a hitben éltem... aztán jött az új anyag... na és a teljes káosz... egy napig próbáltam valami logikát találni, de nem sikerült... így arra jutottam, hogy nem keresem tovább, csak megtanulom és használom... szóval már álmomban is azt mondogatom magamnak, hogy egyin sztol, mnogo sztolove, egyin sztola, mnogo sztoli, sztola i sztolüt és sztoloveta... esti mesének tökéletes :D

Általában 9 környékén beáll az agyhalál... még egy órát küzdök a nyelvekkel, csak egy baj van, hogy addigra egyszerre használom a magyart, angolt, franciát és bolgárt... lehet, hogy az új életcélom a zsuzsi nyelv megalkotása lesz... hmmm... majd egy lakatlan szigeten megalkotom a saját országom és hivatalos nyelvvé teszem :)
Végül egy fotó... itt lakom :)

hétvége

Szóval a hétvége özefoglalása :)
Pétek... reggel bolgár, hoztam a formám, mint eddig minden nap és az óra első 10 perce lemaradt, az ébredés nem az erősségem :D majd múzeumokat látogattunk. Megismertük a bolgár népviseletet, a legtalálóbb véleményem szerint a mennyasszonyi ruha volt, ami fekete színben pompázott :) sokkot kaptam a ténytől, hogy itt vannak helyek ahol van skorpió és kígyó...
Este az első parti itt... háááááát nem Budapest... zene meg... hmmm... kifejezetten érdekes. Bolgár popra azt hiszem, hogy a legjobb leírás: arab stílusú zene tuc-tuc változatban... hááát türhető, de egy idő után baromi unalmas. Ugyan ilyen furák voltak a bolgárok is... korosztály pedig 18tól 40ig... úgy tűnik itt hagyomány lehet a szülőkkel együtt bulizni :D
Sunny Beach... szombat... busz... nem sok minden változott, kivéve a hotel, ahol tavaly megszálltunk :) csak sétálgattam, és közben sokat filozofáltam, útközben Coelhot olvastam talán azért :) belebotlottam pár ismerősbe és Georgiba is... na ez volt az igazán fura érzés.... de rájöttem, hogy miért is hívják ezt summer love-nak angolul. Az ember életében a legszebb emlékek közé tartozik, ami talán a legkiemeltebb helyre kerül a szívben, a lélekben. De ott van a végén a The End. Így a tökéletes :) Érdekes, hogy egy időben záródott le bennem ez az egész és fejeztem be Coelho-tól az Alef-et. Szóval mostmár tényleg elkezdődött valami új és nem csak fejezet, de könyv is :) Közben újabb barátokat is szereztem, akik ott dolgoztak a tengerparti sétányon. Mindig azt hittem, hogy tök jó lehet egy ilyen napos helyen dolgozni, egésznap relaxálsz a melegben, beszélgetsz az emberekkel... hát megint kiderül, hogy nagyon tévedtem, ők nem élvezik, alig várják, hogy vége legyen a nyárnak. Az egész délutánt velük töltöttem, tanítottak szavakat, olvastam a könyvekből nekik és ők ezen jót szórakoztak :)
Végül érzések... érdekes 16 évesen sokkal könnyebb volt 10 ezer km-rel arrébb élni, mint 21 évesen 1000 km-rel. Azt hiszem mostanra több minden köt haza, mint évekkel ezelőtt, ez egyben jó és baromi nehéz. Néha itt vannak körülöttem az emberek mégis egyedül vagyok, mert rengetegen hiányoznak. Hiányzik, hogy munka után bemegyek a városba sétálni és őrültködni, beszélgetni valakivel vagy a legdrágább csikkeremhez felmenni, aki isteni melegszendviccsel vár. Persze itt is vannak barátaim, de ez más... egy ideig még azt hiszem mindennappal nehezebb, de hamarosan ez megváltozik és mindennappal könnyebb lesz. :)
És akkor egy kis bolgár zene a végére :)

добър ден!

Elhatároztam, hogy nem fogok írni, mert hamar unalmassá válna... de a mai nap eseményeit meg kell örökíteni :D

Gondoltam ügyes kislány leszek és megpróbálom használni azt a kis tudást amit tegnap magamba szippantottam... elmentem ásványvizet venni, hangosan köszöntem, hogy добър ден! na ez nagy hiba volt, az eladó azonnal vidám társalgásba kezdett, bár szavakat megértettem túl sok értelmeset nem tudtam mondani... egyre hajtogattam ungárka és study bolgárszki :D ő meg beszélt és kérdezett... hát egy élmény volt... na majd holnap újrapróbálkozom :)

ja ma megtudtam, hogy a magyarok a szláv népcsoportba tartoznak :D ez mély nyomott hagyott bennem... na meg az, hogy a könyvben az országok közül kihagyták Magyarországot... bezzeg Szerbia és hasonlók benne voltak... hát ez nem szép dolog :)

Na mindegy... ennyit akartam... jöhet a tanulás vagy inkább az alvás :)

első élmények és tapasztalatok :)

... hmmm... minden kezdet nehéz azt mondják... hát igaz, mert nem tudom, hogy hogy kezdjek neki az írásnak...

... szóval... már most egészen otthonosan érzem magam, kicsit fura, hogy "saját" lakásban lakom... régóta szerettem volna már saját lábon állni, élni, hát tessék most megkaptam, persze nem bánom :) a lakás kívülről gyerekkoromra emlékeztet, mikor a paneldzsungel közepén laktunk, szerencsére a berendezés már modernebb :) persze vannak hiányosságok még, de főbérlőnk hamarosan megoldja... pl nincs hol főzni és melegíteni vagyis NINCS KÁVÉÉÉÉ!!!! hát igen az élet nagy problémái :) na ennyit a lakásról, azt hiszem nem a legizgalmasabb téma :D

A tenger... hát sós, ki gondolta volna :D A medúzák még nem érkeztek meg, szóval teljes nyugalommal élvezhettük a hullámokat és nyelhettük a vizet. A napozás pedig megszülte a napi bölcsességemet: "Ha elalszol a napon, akkor a naptej nem hat." Aki nem vonta le a következtetést, igen, leégtem... most kb egy piros milkatehénhez hasonlítok... de egészen dizájnos :) bár érdekel, hogy ha már leégünk akkor miért nem egyenletesen???

Na de eljött a reggel... megint... és izgalommal, esetemben inkább csukott szemekkel indultunk első bolgáróránkra, ahol egy egész tv stáb fogadott... oh yeah híresek lettünk :) fél óra gyors eligazítás után kezdődött az agytorna... újabb félóra után beállt az agyhalál... őszintén, 2 óra alatt nem sok angol szót hallottunk. Persze tudom, hogy intenzív nyelvi kurzus és ez a legjobb módszer... de azért ijesztő. Azért annak örülök, hogy ismerem a cirill abc-t, mert azt 5 perc alatt tanultuk meg... á, bö, vö (...) já, ju... közösen... egyedül... és akkor kezdhetünk is olvasni :D azt hiszem az utolsó fél óra már kiesett... most meg jöhet a gyakorlás :)
довиждане!!! :)

Érkezés... érzések... gondolatok.. első pillanatok

Megérkeztem... várok a szobatársamra... kicsit ijesztő, kicsit egyedül vagyok, de ismerős érzés, sőt ismerős hely. Holnap ilyenkor már az első bolgár órámra készülök :)
Nehéz volt a búcsú és az elválás... reptéren megfordultam és elindultam a nagyvilágba... nem nézhettem vissza, most azért néznék, de egyik oldalt dombok, másik oldalt sík vidék, csak sejtem, hogy arra van a tenger. Sok mindent otthon hagytam, főként a szívem egyes darabjait... a hiányt már most érzem, de itt az izgalom... valami új... valami más... változás, erre az embernek szüksége van, amúgy milyen unalmas lenne már az élet :)

Életemben először átaludtam a repülőutat... arra emlékszem, hogy felszálltunk... hajnalodott, de még látszódtak Budapest fényei... majd már távol jártam, minden elsötétült... mikor legközelebb kinyitottam a szemem éles fény fogadott, ahogy a hófehér pamacsokról visszaverődött a fény... gyorsan vissza is csuktam a szemem... aztán fülpattogás... sőt még fájt is kicsit és hirtelen landoltunk. A csomagom és köztem vívott harcot szerencsésen megnyertem, nem jártam körbe-körbe a szalagon :) Mostanra kinyílt a szemem is... szóval várok... várok... és várok...

És azóta mindenki megérkezett... és mi is a szállásunkra... indulás a tengerre :)

ELSŐŐŐŐ!!!! :)

Egy hét és a tengerparton nézhetem megint a naplementét... Őszintén… baromi ijesztő belegondolni, hogy fél évet távol leszek megint, de egyben alig várom a sok új dolgot J

Persze most még inkább a pánik hangulat uralkodik rajtam, elsősorban a szokásos kérdések: „Mit hagyok itthon?”, „Vajon mire lesz szükségem?” stbstb…

Na meg a nyelv, a szókincsem: dá, nyet, nyi znám és kvo sztava… magyarul: igen, nem, nem tudom és hogy vagy... a bolgároknak meg kb. eddig terjed az angoltudásuk. Persze az első hónap úgyis csak nyelvtanulásról fog szólni, addig meg hasznosíthatom az activity-ben 8 évesen szerzett tudásomat J

Na mint első bejegyzés elég is volt azt hiszem, majd egy hét múlva folyt. köv. élesben Bulgáiából, Burgaszból J