Érkezés... érzések... gondolatok.. első pillanatok

Megérkeztem... várok a szobatársamra... kicsit ijesztő, kicsit egyedül vagyok, de ismerős érzés, sőt ismerős hely. Holnap ilyenkor már az első bolgár órámra készülök :)
Nehéz volt a búcsú és az elválás... reptéren megfordultam és elindultam a nagyvilágba... nem nézhettem vissza, most azért néznék, de egyik oldalt dombok, másik oldalt sík vidék, csak sejtem, hogy arra van a tenger. Sok mindent otthon hagytam, főként a szívem egyes darabjait... a hiányt már most érzem, de itt az izgalom... valami új... valami más... változás, erre az embernek szüksége van, amúgy milyen unalmas lenne már az élet :)

Életemben először átaludtam a repülőutat... arra emlékszem, hogy felszálltunk... hajnalodott, de még látszódtak Budapest fényei... majd már távol jártam, minden elsötétült... mikor legközelebb kinyitottam a szemem éles fény fogadott, ahogy a hófehér pamacsokról visszaverődött a fény... gyorsan vissza is csuktam a szemem... aztán fülpattogás... sőt még fájt is kicsit és hirtelen landoltunk. A csomagom és köztem vívott harcot szerencsésen megnyertem, nem jártam körbe-körbe a szalagon :) Mostanra kinyílt a szemem is... szóval várok... várok... és várok...

És azóta mindenki megérkezett... és mi is a szállásunkra... indulás a tengerre :)