Egy hét és a tengerparton nézhetem megint a naplementét... Őszintén… baromi ijesztő belegondolni, hogy fél évet távol leszek megint, de egyben alig várom a sok új dolgot J
Persze most még inkább a pánik hangulat uralkodik rajtam, elsősorban a szokásos kérdések: „Mit hagyok itthon?”, „Vajon mire lesz szükségem?” stbstb…
Na meg a nyelv, a szókincsem: dá, nyet, nyi znám és kvo sztava… magyarul: igen, nem, nem tudom és hogy vagy... a bolgároknak meg kb. eddig terjed az angoltudásuk. Persze az első hónap úgyis csak nyelvtanulásról fog szólni, addig meg hasznosíthatom az activity-ben 8 évesen szerzett tudásomat J
Na mint első bejegyzés elég is volt azt hiszem, majd egy hét múlva folyt. köv. élesben Bulgáiából, Burgaszból J
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésjaj, és még ez is fontos:
VálaszTörlés"Néha vereséget szenvedünk,
de a vereséget úgysem kerülhetjük el.
Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát,
mintha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk."
Mit hagyok itthon...hmmmm...törölközőt, azt mindig...plusz a barátaidat, és mindenkit, aki szeret.
VálaszTörlés"A három legnehezebb dolog az életben: bízni, hinni, megbocsátani."
"Az idő (...)
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít."