hétvége

Szóval a hétvége özefoglalása :)
Pétek... reggel bolgár, hoztam a formám, mint eddig minden nap és az óra első 10 perce lemaradt, az ébredés nem az erősségem :D majd múzeumokat látogattunk. Megismertük a bolgár népviseletet, a legtalálóbb véleményem szerint a mennyasszonyi ruha volt, ami fekete színben pompázott :) sokkot kaptam a ténytől, hogy itt vannak helyek ahol van skorpió és kígyó...
Este az első parti itt... háááááát nem Budapest... zene meg... hmmm... kifejezetten érdekes. Bolgár popra azt hiszem, hogy a legjobb leírás: arab stílusú zene tuc-tuc változatban... hááát türhető, de egy idő után baromi unalmas. Ugyan ilyen furák voltak a bolgárok is... korosztály pedig 18tól 40ig... úgy tűnik itt hagyomány lehet a szülőkkel együtt bulizni :D
Sunny Beach... szombat... busz... nem sok minden változott, kivéve a hotel, ahol tavaly megszálltunk :) csak sétálgattam, és közben sokat filozofáltam, útközben Coelhot olvastam talán azért :) belebotlottam pár ismerősbe és Georgiba is... na ez volt az igazán fura érzés.... de rájöttem, hogy miért is hívják ezt summer love-nak angolul. Az ember életében a legszebb emlékek közé tartozik, ami talán a legkiemeltebb helyre kerül a szívben, a lélekben. De ott van a végén a The End. Így a tökéletes :) Érdekes, hogy egy időben záródott le bennem ez az egész és fejeztem be Coelho-tól az Alef-et. Szóval mostmár tényleg elkezdődött valami új és nem csak fejezet, de könyv is :) Közben újabb barátokat is szereztem, akik ott dolgoztak a tengerparti sétányon. Mindig azt hittem, hogy tök jó lehet egy ilyen napos helyen dolgozni, egésznap relaxálsz a melegben, beszélgetsz az emberekkel... hát megint kiderül, hogy nagyon tévedtem, ők nem élvezik, alig várják, hogy vége legyen a nyárnak. Az egész délutánt velük töltöttem, tanítottak szavakat, olvastam a könyvekből nekik és ők ezen jót szórakoztak :)
Végül érzések... érdekes 16 évesen sokkal könnyebb volt 10 ezer km-rel arrébb élni, mint 21 évesen 1000 km-rel. Azt hiszem mostanra több minden köt haza, mint évekkel ezelőtt, ez egyben jó és baromi nehéz. Néha itt vannak körülöttem az emberek mégis egyedül vagyok, mert rengetegen hiányoznak. Hiányzik, hogy munka után bemegyek a városba sétálni és őrültködni, beszélgetni valakivel vagy a legdrágább csikkeremhez felmenni, aki isteni melegszendviccsel vár. Persze itt is vannak barátaim, de ez más... egy ideig még azt hiszem mindennappal nehezebb, de hamarosan ez megváltozik és mindennappal könnyebb lesz. :)
És akkor egy kis bolgár zene a végére :)