Terveim szerint január 21-től újra Budapesten kellett volna lennem, de tanultam valamit, soha ne tervezz előre, mert valami úgyis borul. De mi is történt? Január második hetében jött egy lehetőség... nemzetközi oviban angol tanítás. Pontosabban egy szombati délutánon jött a hír, majd vasárnap önéletrajzot írtam, hétfőn önéletrajz elküld, kedden interjúra hívnak, szerdán interjú és csütörtökön első munkanap. Hát így lettem erasmusos tanulóból óvónéni :) Saját csoportom is van, a 3 évesek, ami nálunk kiscsoportnak számítana, de itt van 3 kisebb csoport (2 évesek, angol tudás szerint bontva és a bébik). Imádom csinálni, bár néha alvás idő után elgondolkodom, hogy szépen kisétálok az emeleti ablakon... de még akkor is, ezek a csöppek igazi szeretet-bombák :) na meg hihetetlen, hogy 3 évesen van olyan köztük, aki tökéletesen beszél bolgárul, angolul és románul... bezzeg én mennyit szenvedtem, hogy legalább makogni tudjak franciául, mint második idegen nyelv.
 |
| A torta bosszúja |
Éles váltás... munka után magán élet... vagy valami olyasmi, mert ez is kimaradt... mint minden :) Szóval már december 20-án is említhettem volna, de kimaradt... Szóval december 8-án jött a szőke herceg fehér lovon... najó barna herceg és max tevén érkezhetett volna, mert török... de még csak nem is érkezett, mert ült... a törzshelyemen... és valahogy bele botlottam... aztán azóta sem sikerült kigabalyodni :) bár jelenleg pár száz kilométer elválaszt minket, de hamarosan csökken a távolság, nem? DEEEE!!!
És most jön a kedvencem! Ti li govorish angliski??? NEEEEE... haha.. és ez a jelenet játszódott le a bevándorlási hivatalban. Még szerencse, hogy az govorja bulgarski, camo malko :D Szóval valahogy összehoztam és megkaptam az ideiglenes tartózkodási engedély a következő egy évre... kisebb nagyobb problémákkal... azt hiszem van egy ország, ami lekörözi a magyarországi hivatali ügyintézést... legalább ott beszélnek angolul, vagy nem? Bár meg kell jegyeznem, hogy sikerült azt a hétköznapi napot kifognom otthon, amikor nincs okmányirodai ügyfélszolgálat... ez is csak én lehetek, főleg, hogy aznap repültem vissza Bulgáriába... Ja igen áprilisban pár napot töltöttem otthon is, persze semmire nem volt elég, de legalább a Túró Rudi hiányomat pótoltam.
 |
| Martenitza |
Amúgy mostanában eléggé "multikultinak" kezdem érezni magam... egy részről: magyar-török kapcsolat Bulgáriában... vagy inkább török-magyar, de csak azért, mert a törökök túl "hazafiak" és a végén csúnya nézést kapnék a magyar-törökért. :) Másrészről meg egyre jobban elmélyedtem a bolgár és török kultúrában. Például Baba Marta, otthon is be kéne vezetni ezt a hagyományt, mikor is március 1-jén és az azt követő napokban, mindenki piros-fehért karkötőt és kitűzőt (martenitza) ajándékoz a másiknak, jelezve a tavasz érkezését, majd az első virágzó fánál vagy mikor meglátják az első gólyát ezeket felkötik egy fára. Állítólag szerencsét hoz :) Másik pedig a török foci... csapatokból már ötösre vizsgáznék, az is biztos. Egy valamit nagyon megtanultam fél év alatt... a foci mindenek előtt :) (lentebb: kedvenc foci indulóm :)) Emellett elkezdtem tökéletesíteni a bolgár tudásomat és próbálkozom a török nyelvvel is, több kevesebb sikerrel.
 |
| Várja a tiszta otthont :) |
Azt hiszem fél év eseményeit nehéz lenne összefoglalni... így még egyet tartok fontosnak... és ez nem más, mint, hogy május 22-én hajnali 3-kor földrengésre ébredtem. Ez után mondja valaki, hogy nem vonzom a bajt... szerencsére (ez nem túlzott szerencse) senki nem sérült meg komolyabban, bár egy ház összeomlott. De sajnos nem csak egy kicsi popsi zizgésről volt szó, hanem egy közepes erősségű rengésről (valahol 6.4-5.8 között, attól függ melyik nemzet mérését vesszük figyelembe), ezt még követte két gyengébb de jól érezhető utórengés... bár az emberi agy csodálatos működésének köszönhetően Zsuzsika nem a menekülésen gondolkodott, hanem, hogy milyen gáz is lenne pizsamában kimenni az utcára a sok ember közé. Azóta már ki lettem okítva, hogy mi a megfelelő teendő... nem ez :) Azóta is voltak utórengések, amit őszintén kezdek unni... Azért a táskám bekészítve, ha menekülni kéne (tartalma: iratok, alvós állatok, fuvola) és mellette a teknősöm... hát igen a legfontosabb dolgok... Ja és van egy teknősöm, akinek a neve A Teknős, miután addig kerestük neki a megfelelő nevet, hogy ez ráragadt :)
Azt hiszem ennyi... a legfontosabb események, legnagyobb fordulatok... fél év után nem próbálok ígérni... de azért próbálok előbb jelentkezni :) végül egy török altató/sirató zene:
Elolvastalak, várom a folytatást :)
VálaszTörlés