Egy régi és egy új szerelem :)

Hoppá elrepült a nyár és a bejegyzések megint elmaradtak. Mint mindig most is szánom-bánom... de mentségemre legyen mondva nem történt túl sok izgalmas. Leszámítva istanbuli kirándulásomat, ami elnyerte a fő téma címet ezen bejegyzésben.

Augusztus 10-én éjszaka buszra ültem és elindultam világot látni, meg a másikfelemet újra megölelni. Enyhén voltam izgatott, talán a legjobb hasonlat, mint mikor a gyerekek karácsonyt várják, de már január óta :) És az izgalom megérte... és kellemeset csalódtam, senki sem akart megvenni tevéért.

 A török határon már izgalmassá vált a kirándulásom, mikor lekapcsoltak a vámügyőrök... ez is csak én lehetek. Volt egy kevés alkohol rendelésem, elvileg azt hittem, hogy csak plusz 1 üveggel volt nálam több, így egyet lepasszoltam a buszon... hát tévedtem (tévedni emberi dolog, nem? :)). Ez még nem is lett volna baj, ha nem az én csomagomat választják ki, hogy ellenőrizzék. Éppen csak elfoglaltam a helyemet, miután sikeresen összeszedtem a vízumot a határ másik oldaláról és mehettem is le, ahol egy "bájos" törökül beszélő bácsi várt rám... majd egy tolmács segítségével a problémát megoldottuk, mind a pénz, mind az alkohol megmaradt :) Ja és a buszsofőrök rögton a szívükbe zártak.

Kék Mecset

Az izgalmak úgy kimerítettek, hogy csodával határos módon sikeresen álomba ringatott a busz és egészen Istanbulig fel sem ébredtem. Amikor is megfordult a fejemben, hogy valami koncentrációs táborba érkezünk éppen vagy hasonló. A busz csak ment és ment lefelé egy épületben... majd felfelé (ezt később tudtam meg, hogy felfelé is mentünk)... és utána az épület körül körbe és körbe.... és beparkoltunk... mikor is megállapítottak, hogy az olaszországi szerpentinek ehhez képest pelenkások. De lehet, hogy ez csak megtévesztés a turistáknak :)

Lényeg, hogy megérkeztem!!! Mikor is az a hír fogadott, hogy egy órán át el kell szórakoztatnom magam a pályaudvaron... első WC, miközben reménykedtem, hogy az irodában beszélnek angolul... beszéltek, csak az útbaigazitást kaptam török nyelven... de sikerült és azonnal át is estem a tűzkeresztségen!!! LYUKBA PISILÉS! :) a lyukat leszámítva minden tisztára volt fényezve és a lyuk mellé egy kis víz is be volt készítve.... legközelebb utána olvasok a török WC használatának :) Persze ez után még bőven maradt időm a várakozásra... így a harmadik miniköröm után betértem egy kávéra... és az elég gyatra török tudásommal sikeresen rendeltem egy feketét :) szóval ebben a pillanatban kipipálhattam valamit a "mit kell megcsinálnom Istanbulban" listámon... megjegyzem, hogy vannak még pipa nélküli dolgok, szóval ez biztosan nem volt az utolsó látogatás :)



Taksim villamosa



És még mielőtt minden nap, minden pillanatát leírnám áttérek egy kicsit általánosba. Mint mindenki én is hallottam az általános török leírásokat... azt nem mondom, hogy semmi nem igaz belőlük, viszont hallottam a napokban egy nagyon jó mondást: "Nézd meg az öt ujjadat! Mind egyforma?" És tényleg, se mi nem vagyunk egyformák, se a törökök nem egyformák. Én kicsit otthonomra leltem ott. Istanbulban találtam egy kis Európát, de ezzel együtt a tisztelet és a kultúra párosult. Emellett meg leírhatatlanul csodás részei vannak... érdemes életünkben egyszer legalább meglátogatni az igazi eurázsiai óriás várost.

A legijesztőbb az egész látogatásomban a család egy részével való találkozás, mert barátom bátyjánál voltunk... azt hiszem világ csúcs tartó lettem az 5 méteres táv leghosszabb idő alatti megtételében. Kicsit előre, aztán sok vissza és megint és megint. De végül csak megérkeztem a nappaliba, ahol már izgalommal vártak. Mint kiderült a majdnem sógorom barátnője minimum 5 fogásos kajával készült, ami isteni volt... sok zöldség, padlizsán (nyammiiii) és minden ami jóóóó. :) Ezt az ebédet már csak a búcsú ebéd überelte a friss lángoskenyérrel és a további zöldségekkel, teával és kávéval. (huuuh azt hiszem indulok is vissza :)). Kommunikáció többé-kevésbé összejött és a törökömmel sikerült lenyűgözni őket (magamat is)... így nem is csoda, hogy a Miniatürk múzeumba bejutottam török jeggyel (csak a napszemüveg marad :)) :D

Egy negatív élményem volt, bár az is kicsit pozitívba fordult át, mégpedig, hogy a telefonommal örök búcsút intettünk egymásnak (hát nálam a mobil már csak ilyen fogyóeszköz... vagyis inkább távozó). De egy biztos, hogy ha a BKV-hoz megyek be segítséget kérni, mert a buszon eltűnt a telefonom, akkor kiröhögtek volna. Ezzel szemben 10-en ugráltak körülöttünk, egy hívogatta a (bolgár) számom, egy sofőröket hívta, kettő elment másik állomásra megnézni a buszokat, a maradék pedig maradt a körülöttünk ugráló funkcióban. :)

Végezetül... bár még oldalakat tudnék regélni... életem egyik legszebb, legtökéletesebb nyaralása volt. És remélem hamarosan hosszabb időt tölthetek el Istanbul városába, mert azt hiszem szerelmes lettem... Taksim, Kadiköy, Kék Mecset, Boszporusz... minden... vizes hamburger, döner... az emberek... Galata toronynál szóló estei utca zene... egyszerűen fantasztikus!!!

Azt hiszem komoly tartozásaim vannak... Bulgária felfedezése még mindig tart :)

Ajjaj... december 20... utolsó bejegyzésem dátuma... azt sem tudom, hogy hol kezdjem, elején vagy a végén... esetleg a közepén? 

Terveim szerint január 21-től újra Budapesten kellett volna lennem, de tanultam valamit, soha ne tervezz előre, mert valami úgyis borul. De mi is történt? Január második hetében jött egy lehetőség... nemzetközi oviban angol tanítás. Pontosabban egy szombati délutánon jött a hír, majd vasárnap önéletrajzot írtam, hétfőn önéletrajz elküld, kedden interjúra hívnak, szerdán interjú és csütörtökön első munkanap. Hát így lettem erasmusos tanulóból óvónéni :) Saját csoportom is van, a 3 évesek, ami nálunk kiscsoportnak számítana, de itt van 3 kisebb csoport (2 évesek, angol tudás szerint bontva és a bébik). Imádom csinálni, bár néha alvás idő után elgondolkodom, hogy szépen kisétálok az emeleti ablakon... de még akkor is, ezek a csöppek igazi szeretet-bombák :) na meg hihetetlen, hogy 3 évesen van olyan köztük, aki tökéletesen beszél bolgárul, angolul és románul... bezzeg én mennyit szenvedtem, hogy legalább makogni tudjak franciául, mint második idegen nyelv.



A torta bosszúja



Éles váltás... munka után magán élet... vagy valami olyasmi, mert ez is kimaradt... mint minden :) Szóval már december 20-án is említhettem volna, de kimaradt... Szóval december 8-án jött a szőke herceg fehér lovon... najó barna herceg és max tevén érkezhetett volna, mert török... de még csak nem is érkezett, mert ült... a törzshelyemen... és valahogy bele botlottam... aztán azóta sem sikerült kigabalyodni :) bár jelenleg pár száz kilométer elválaszt minket, de hamarosan csökken a távolság, nem? DEEEE!!!

És most jön a kedvencem! Ti li govorish angliski??? NEEEEE... haha.. és ez a jelenet játszódott le a bevándorlási hivatalban. Még szerencse, hogy az govorja bulgarski, camo malko :D Szóval valahogy összehoztam és megkaptam az ideiglenes tartózkodási engedély a következő egy évre... kisebb nagyobb problémákkal... azt hiszem van egy ország, ami lekörözi a magyarországi hivatali ügyintézést... legalább ott beszélnek angolul, vagy nem? Bár meg kell jegyeznem, hogy sikerült azt a hétköznapi napot kifognom otthon, amikor nincs okmányirodai ügyfélszolgálat... ez is csak én lehetek, főleg, hogy aznap repültem vissza Bulgáriába... Ja igen áprilisban pár napot töltöttem otthon is, persze semmire nem volt elég, de legalább a Túró Rudi hiányomat pótoltam.



Martenitza

Amúgy mostanában eléggé "multikultinak" kezdem érezni magam... egy részről: magyar-török kapcsolat Bulgáriában... vagy inkább török-magyar, de csak azért, mert a törökök túl "hazafiak" és a végén csúnya nézést kapnék a magyar-törökért. :) Másrészről meg egyre jobban elmélyedtem a bolgár és török kultúrában. Például Baba Marta, otthon is be kéne vezetni ezt a hagyományt, mikor is március 1-jén és az azt követő napokban, mindenki piros-fehért karkötőt és kitűzőt (martenitza) ajándékoz a másiknak, jelezve a tavasz érkezését, majd az első virágzó fánál vagy mikor meglátják az első gólyát ezeket felkötik egy fára. Állítólag szerencsét hoz :) Másik pedig a török foci... csapatokból már ötösre vizsgáznék, az is biztos. Egy valamit nagyon megtanultam fél év alatt... a foci mindenek előtt :) (lentebb: kedvenc foci indulóm :)) Emellett elkezdtem tökéletesíteni a bolgár tudásomat és próbálkozom a török nyelvvel is, több kevesebb sikerrel.

 



Várja a tiszta otthont :)

Azt hiszem fél év eseményeit nehéz lenne összefoglalni... így még egyet tartok fontosnak... és ez nem más, mint, hogy május 22-én hajnali 3-kor földrengésre ébredtem. Ez után mondja valaki, hogy nem vonzom a bajt... szerencsére (ez nem túlzott szerencse) senki nem sérült meg komolyabban, bár egy ház összeomlott. De sajnos nem csak egy kicsi popsi zizgésről volt szó, hanem egy közepes erősségű rengésről (valahol 6.4-5.8 között, attól függ melyik nemzet mérését vesszük figyelembe), ezt még követte két gyengébb de jól érezhető utórengés... bár az emberi agy csodálatos működésének köszönhetően Zsuzsika nem a menekülésen gondolkodott, hanem, hogy milyen gáz is lenne pizsamában kimenni az utcára a sok ember közé. Azóta már ki lettem okítva, hogy mi a megfelelő teendő... nem ez :) Azóta is voltak utórengések, amit őszintén kezdek unni... Azért a táskám bekészítve, ha menekülni kéne (tartalma: iratok, alvós állatok, fuvola) és mellette a teknősöm... hát igen a legfontosabb dolgok... Ja és van egy teknősöm, akinek a neve A Teknős, miután addig kerestük neki a megfelelő nevet, hogy ez ráragadt :)

Azt hiszem ennyi... a legfontosabb események, legnagyobb fordulatok... fél év után nem próbálok ígérni... de azért próbálok előbb jelentkezni :) végül egy török altató/sirató zene:

élek még... de lassan otthon :)

Hoho... már megint elvesztem... nahát nahát... szánom-bánom... és most másfél hónap gondolatait próbálom összekaparni... hát nem könnyű... bulik... vizsgák... kirándulások...
Szóval valahol az előző kirándulásnál adtam életjelet magamról... az sem most volt... optimistán kinyitottam a naptáramat... hát egy hónapja üres...

 

Egyik hétvégén Plovdivba mentünk, ez biztos :D a kirándulást egy buli előzte meg, így az alvás kimaradt... de azt hiszem ettől is lett emlékezetes! Szobatársam kérésére betettem egy darab sajtot a táskámba, így mai napig Cheese-tripként emlegetjük azt a vasárnapot. Amúgy Plovdiv szép-szép, de az antik színházon és a dombokon kívül, amire épült nincs sok látnivaló... vagyis a PLOVEdiv felirat :) azt hiszem ennyi :D

Bulik táján... volt egy csomó szülinap és a búcsúbulik is elkezdődtek :( vannak akik hozzám hasonlóan csak karácsonyra mennek haza... de vannak akik végleg... haza... őszintén már nagyon várom a Budapesti hangulatokat, a régi életet... de egyben nem is... mégis azt hiszem most nem árt egy kicsit visszazökkeni a régibe, hacsak egy hétre is. 24 óra és indulok a reptérre hihetetlen... de első állomás Bécs... majd utána Budapest... remélem minden zökkenőmentesen alakul :)

Blagoevgrad kirándulás is volt ám :D megint 3 nap... buli és kultúra keverve :) Borkóstoló :) Rila kolostor (nagy álmom volt vgre ellátogatni oda)... megjártunk egy barlangot amint ha keresztül mászunk a legenda szerint megtisztulunk, a bejáratánál meg kívánságokat hagyhattunk :) összegségében nagy élmény volt a kirándulás... esténként spanyol készítésű eredeti sangria... de ha most mindent leírnék soha nem lesz vége... amúgyis hamarosan otthon leszek és mindent elmesélek :) :D

najó mára feladom... inkább képekkel színesítem ezt a bejegyzést (is) :)

képes beszámoló a késésért cserébe :)

Egy hete elkezdtem valamit írogatni... ami azóta itt vár rám... szóval először egy héttel ezelőtti gondolatok jönnk :)

"Hát nem sikerült betartanom az ígéretemet, hogy hamarabb jelentezek... tudom, tudom... lustaság fél egészség. Jelenlegi tények: már több mint 2 hónapja nem láttam otthonomat, több mint egy hónapja ismerkedek egy új fővárossal (ami kicsit kezd unalmassá vállni) és kevesebb, mint 3 hónap és újra otthon leszek... holnap ilyenkor pedig már Veliko Tarnovo-t fedezem fel :D

na és a száraz tények után jöjjenek az elmúlt időszak eseményei :)

Az elmúlt két hét főleg szülinapokról szólt... minden második nap ünnepeltünk valakit. Talán ennek is köszönhetem, hogy a napokban rájöttem arra, hogy én az erasmus gyerek kategóriába tartozom... ami annyit jelent, hogy nem igazán sikerült velem egykorú erasmusossal találkoznom... fiatalabbal pedig egyáltalán nem."

Na eddig jutottam anno... őszintén remélem most jobban fog menni a folytatás... mondjuk egészen a végéig : ) Visszaolvasva majdnem mindent össze is foglaltam... egyedül Vitosha maradt ki. Vitosha közvetlen Szófia mellett lévő hegység... és ennyi elég is a földrajzból... lényeg, hogy elhatároztuk, hogy ott tartjuk Martina (szobatársam) szülinapját, mert imádja a hegyeket és napi 5 órán át rágta a fülünket, hogy mikor megyünk már oda. Kb. 30-an vágtunk neki a hegyeknek... libegővel mentünk középtávig majd gyalog hódítottuk meg a legmagasabb csúcsot, ami 2290 m (Cserni Vrah). Felfelé menet nem egyszer bántam meg az ötletet, na meg az óltözékem (de nem voltam egyedül vele). Hó, hideg (amit 10 perc után már senki sem érzett)... és láthatatlan sziklák... de másfél óra szenvedés után feljutottunk, azért mégse bántam meg annyira. Megpihentünk... felköszöntöttük Martinát, mini süti tortaként és pezsgő. És indulás lefelé... túl optimista voltam, hogy na majd az könnyen megy... rosszabb volt... párszor seggen csúszva közlekedtünk, én személy szerint közelről megismerkedtem pár sziklával...



Végül a vitoshai kirándulás csúcspontja!!! Mikor visszaértünk a libegőhöz felmerült a lehetőség, hogy busszal megyünk... összesen 9-en döntöttünk ezen variáció mellett... olcsóbb (gondoltuk mi) és 20 perc volt a busz indulásig, ami 5 perc sétára volt. Végül 2 órát vártunk a buszra, ami ugyan annyiba került, mint a libegő... egy óra fagyoskodás után beültünk az ottani "ötcsillagos" étterembe és fellendítettük a forgalmat. :) Végül sikeresen hazaértünk... két órával később, mint a többiek..



Szóval a hét eseménye Veliko Tarnovo... ESN (volt erasmusosok helyi csoportja, akik a programokért felelősek) által szervezett első több napos kirándulás volt... a következő decemberben jön... már alig várom/várjuk. Szombat reggel sok álmos, esetleg másnapos fiatal gyülekezett a katedrális elött... meglepő módon mindössze félórás késéssel indultunk :) Útközben három helyen álltunk meg, először egy aranykupolás, joggal gyönyörűnek nevezhető templomot csodáltuk meg, kívül és belül egyaránt, ez a Sipka nevezetű falunál található, aki egyszer hosszabb időre eljut Bulgáriába vagy legalább középtájékon jár érdemes megnézni, sőt kötelező. Következő állomás, pedig a Sipka emlékmű volt... azt hiszem joggal mondhatom, hogy örök emlék mindenki számára, hiszen az 1000 lépcső (vagy több?) biztosította, hogy fittek maradjunk. Végül egy skanzenbe látogattunk.

Veliko Tarnovo leírhatatlan!!! Szívesen tölteném ott ezt a félévet... sajnos nem volt sok időnk felfedezni, remélem egyszer még visszajutok. Esténként azért a helyi bulihelyeket is megismertük. Ja és még mielőtt elfelejtem az egyik étteremben Omega: Gyöngyhajú lány szólt :) De még mielőtt mindenki elalszik az élmény beszámolón röviden összefoglalom a hétvégét: LEGJOBB és LEGŐRÜLTEBB kirándulás volt életemben :)

Halloween!!! Őrült jelmezek sokasága... vámpírok, zombik, ördögök és egyéb eredetibb ötletek, pl. pápa, pulyka... az őrület az egyik kolesz büféjében kezdődött, majd a sokunk kedvenc szórakozó helyén, a Stroeja-ban folytatódott. Számomra komoly fejtörést okozott a jelmez... nem akartam költen, így jött a nézzük meg, hogy mi van a böröndben... végül zombivá változtam... egy leggings és egy póló bánta az akciót... ja meg egy ollót is sikerült eltörnöm... de hogy???

A hét depresszív pillanata az a volt, mikor szerdán este felfedeztük, hogy nincs meleg víz... de nem csak nálunk... nem csak a mi koleszunkban... az EGÉSZ kerületben. Egy napon át tartott... kicsit voltunk hisztisek. Majd "szereztem" egy fürdőszobát a közelben... de mire odajutottam visszatértek a régi állapotok.. szerencsére :D

Szóval valahogy így telt az elmúlt pár hét... zajlik az élet az biztos. Ígérném, hogy hamarabb jelentkezek... de a tapasztalatok alapján többet nem merek ilyet írni :)

megkésett jelentés...

Hát kicsit elhanyagoltam a blogot... mondanám, hogy zajlott az élet... ami igaz is, de nem mentség a lustaságra... azért megpróbálom összefoglalni ezt a két hetet és bepótolni az összes elmaradást :)
Szóval röviden az erasmus élet két dologból áll szórakozás/party és pihenés... persze ez kiegészítődik tanulással és evéssel :)

"komolyra" fordítom a dolgot...

Nem volt sok időnk élvezni a szófiai szabad életet, mert 4 nappal érkezésünk után kezdődött az egyetem. Most már biztos vagyok abban, hogy ez az a szak, amit nem nekem találtak ki. Őszintén a kommunikáció sem a kedvencem, de a közgáz és társai ezen is túl tesznek. Bár a tanárok egészen jól beszélnek angolul, mégis néha elveszek a szavak rengetegében... ami ebből a két hétből megmaradt: Bulgária lakossága 55%-ban nő és 45%-ban férfi... na meg hogy kevesebben élnek itt, mint Magyarországon, ami azért számomra meglepő információ volt.

Az itteni volt erasmus tanulók rendszeresen szerveznek nekünk programokat... Free tour guide in Sofia, welcome party, traffic light party, stb.... és persze emellett mi is szervezkedünk, így sosem unatkozunk :) A koleszunkban összesen 3 szoba van, ahol nem bolgárok laknak, ebből spanyolok éleik a saját életüket (nagyjából az összes spanyol elhatárolódik, pár embert leszámítva), ugyan így saját világukat élik a franciák. Mi meg megalapítottuk a saját családunkat, jelenlegi állás szerint van egy cseh anyám és egy lengyel (nőnemű :)) apám :D emellett egy román és macedóniai testvérem... végül egy spanyol nagyapám és egy olasz nagyanyám :D a nagynénikre és nagybácsikra már nem emlékszem :D

Talán az egyik legemlékezetesebb esténk a tegnapi volt... arab étterembe mentünk... ahol egy újabb kultúrát ismerhettünk meg (megjegyzés: rengeteg török illetve egy líbiai él itt, akiket a barátainknak nevezhetünk... ők megtanították nekem, hogy feleslegesek az előítéletek, mert egytől egyig fantasztikus emberek)... szóval igazi arab ételeket kostóltunk, amik nekem nagyon izlettek...könnyű ételek, humusz, fokhagymakrém vagy valami hasonló, kevés csirkehús és különféle saláták. Utána kezdődött a hastánc bemutató... aminek a vége egy egész éttermes táncolás lett. Minket lányokat berángattak a fiúk a tánctérre, nem volt választási lehetőség... néhányunkra kendőt is kötöttek :D míg a nők a kígyómozgását utánozva tekeredtek, a férfiak is bemutatták saját táncukat, melyet tátott szájjal bámultam... azt hiszem a szívemhez nőt az arab kultúra :)

Páran meglátogattuk a hétan a szófiai állatkertet is... kalandos út vezetett odáig, míg nálunk vagy akár Bécsben az állatkert könnyen megtalálható, itt igazi kihívás... a sztudentszki grád szélén, szinte már a városon kívül található, az út pedig tüzép telepen keresztül vezetett. A belépő hihetetlen olcsó volt... 1 leva, vagyis 150 Ft körül... talán ez is az oka a szegényes környezetnek... néhány állat "krumpliföldön" kapirgált... a nagymacskák meg akkora területen éltek, mint mi a kollégiumi szobánkban. Ez elszomorító :( de azért előtört belőlem a kisgyerek és tátott szájjal bámultam a tigrist (még sehol nem láttam ekkorát), pumát és a földikutyákat egyaránt :)

Végül időjárás jelentés... szombaton itt is beköszöntött az ősz... eső... hideg... és nátha. Határozottan nem a kedvenc időszakom. Jelenleg napjaim nagy részét alvással (betegség kipihenésével), orrfújással és köhögéssel töltöm... és a változatosság kedvéért néha még eszek is... igazán izgalmas. Egy örömöm van ebben az időben... végre megint hordhatom a kedvenc sapkámat :)

Dovisdanye!!! Legközelebb próbálok előbb jelentkezni!!! Csókok :*

Majmok az állatkertben :)

vonat... booooring...

4 és fél óránál tartok... még 3 hátra van... de Szófia közeledik... bár mire sikerül ezt postolni gondolom már Szófiában leszek... de valamivel el kell ütni az időt :)

hmmm mik is történtek a legutóbbi bejegyzés óta... szombaton szabadtéri koncert, a Coca-Cola rendezésében, hát ennyi félliteres palackot sem láttam még életemben, mint az nap este a téren elszórva (amúgy jólehet velük focizni)... szerintem utolérte a sziget műanyag söröspoharainak a mennyiségét :) - jelentés az ablakból: tankok és egyébb katonai járművek 3 katonával őrizve... romos épületek... 50 éves panellakások... jelentés vége... pont... - szóval a koncert, "TOMATOMATOMA!!!", a bolgár megasztár győztese... rockot (szerűséget) játszanak, igazi fanatikus lettem :) koncert után még sétáltunk és koktéloztunk egyet, majd két feltűnően kedves bolgársrác próbált elhívni valahová minket... meglepő mód nemet mondtunk, de legalább kicsit gyakoroltuk a nyelvet... majd hazafelé vettük az írányt...

Vasárnap gulyáslevest főztünk.. hát ettem már jobban... de a lehetőségekhez képes (nincs fehérrépa, az őrölt kömény eléggé fura, pedig tuti az volt, a zeller meg, mint amerikában... ja és a piros paprikát inkább nem minősíteném) ehető lett... másodiknak meg szójafasítorot ettünk, mert az egyik olasz lány vega... sikerült örök emléketszereznem az olajtól, dehát nem is én lettem volna, ha nem így történik.

- vonat jelentés: 2+2 utastársunk távozott... a +2 Suzannát, egy kölyök kutyát és Zorrot, egy pici cicát jelent (a név igazán találó volt rá)... helyettük kaptunk 3 nem éppen fiatal férfit, akik izgalommal figyelték az angol nyelvet... folyt. köv.... pont -

Kedden vizsgáztunk, úgy volt, hogy 1ig óránk lesz és 2től írjuk, de végül fél 12kor neki álltunk. Azt hiszem mondanom se kell, hogy mennyire paráztam... hétfőn azon sírtam, hogy el fogom rontani... kedden délután meg azon sírtam, hogy elrontottam... persze kiderült, hogy megint feleslegesen fektettem energiát a hisztijeimbe, mert "A"-ra vagyis 6-osra vizsgáztam, ezután már semmi nem tudott igazán elkeseríteni... bár kicsit bánatra görbült a szám néhány hír hallatán, de reméljük a legjobbakat... - újabb ablakra tapadás: balra hegyek... jobbra sík, káposzta, néhol ház... jelentés  vége... uncsi... pont - Szóval tegnap volt a záróceremónia... sok fotóssal, újságíróval... vki aláírást??? híres vagyok :D aztán utolsó ebéd, utolsó beszélgetések, utolsó koktélok... pakolás... takarítás... búcsú... indulás... vonat... Szófia... de ne szaladjunk annyira előre, csak már nagyon ott lennék...

Asszem tipikus Zsuzsis makacs sztori a vonatállomásra jutásom... na kinek van annyi esze, hogy esőben, 2 táskával egy közel 30 kilós bőrönddel lesétáljon az állomásra??? nanana??? és igen Ön nyert!!!! hát én... gondoltam miért nem... sima sétával 10 perc... nehezítve max 20 lesz... oh dehogy... majdnem lekéstem a vonatot, de fent vagyok... még nem tudom, hogy ennek mennyire örülök...persze várom már, hogy ott legyek, de az OTT-on van a hangsúly... -jelentés: Pazardzsik... új utastárs... aki kedvesen üdvözölt minket egy egyperces monológgal bolgárul :) jelentés vége mégint... pont... röviden a rögös útról az állomásra... nehéz bőrönd, ami a lejtőn rendszeresen önálló életet élt és felborult az össze mini gödörben... sok vízhólyag...tanulság: vagy elkezdek gyúrni vagy legközelebb taxit hívok :D

na ha valakinek volt türelme ezt végig olvasni őszintén gratulálok... majd adok füstjeleket (vagyis ez felkerül a blogra) ha élve megérkeztem :)

u.i: kedes bolgár, büdös, alkoholista bácsi örömmel szórakoztat minket... ilyenkor hol van a kalauz, hogy közölje ez az első osztály??? mondjuk gyakorlásnak jó, mint minden... de gázmaszkért könyörgöm...

Lassan vége az első hónapnak

Ma sok fordulót ünneplek :) Egy éve ilyenkor erre felé tartottam... vagy már itt is voltam... nem tudom biztosan. Mához egy hétre pedig költözés Szófiába... de azért ne szaladjunk annyira előre.

Egy hónap elég volt ahhoz, hogy kialakuljanak baráti kapcsolatok... az én szívem az olaszokhoz húz. Bár gyakran olaszul beszélnek, mégis élvezem és egyre többet meg értek. Sara pedig elkezdett olaszul tanítani :) (ha minden jól alakul, akkor második félévben jön 3 hónapra Magyarországra, gyakorlatra :)) Ja és jövőre irány Szardínia :D az egész szigetet végig fogom utazni, már most várom... pedig milyen messze van még :) de már annyi képet láttam róla, hogy útrakész vagyok :)

Olasz mellett persze a fő nyelv a bolgár... küzdök is vele. Nagyon megszerettem és a saját lustaságomhoz képest rengeteget tanulok... főleg most, hogy bejöttek a különböző igeidők, amikben a logikát még nem sikerült megtalálnom... de a névelőragozás is két hét késéssel esett le, bár most nincs két hetem, mert kedden záróvizsga. Ami annyit jelent, hogy 11 tanóra van hátra. Persze szorgalmas tanuló létemre napi szinten látogatom a könyvesboltot újabb könyvekért... szótár, nyelvkönyv... mai célom egy igetáblázat, miután bebizonyosodott, hogy az igeragozásának tekintetében nem vagyok túl jó tippelő :) Azért a mindennapi életben már egyre több mindenre képes vagyok, pl.: a kávét zsírszegény tejjel kérni a Costa Caféban!!! <3 (nincs élet kávé nélkül :))

És akkor kicsit ugorjunk vissza az időben, egészen szombatig. Nesszebár... hát semmit nem változott egy év alatt, de azért még mindig baromi szép :) a múzeumi vezetőnk kedven angol kifejezése a "by the way" volt, ha 30szor nem hallottuk fél óra alatt, akkor egyszer sem :) ezen kívül nem sok mindenre maradt időnk... ebéd...kávé... és egy kis séta... aztán már indultunk is vissza. A hétvége csúcspontja nekem a szörf EB megnyitója volt, de szembesülnöm kellett azzal a szomorú ténnyel, hogy az élőbeszédben komoly problémáim vannak a magyarral. Ebből sejthető, hogy megtaláltam a magyar versenyzőket, 4en is képviselik a mi tengernélküli aprócska országunkat... ki gondolta volna... persze ott van a "Magyar tenger" (

Következő bejelentkezésem talán már a bolgár fővárosból lesz!!! Ebben az esetben унгарско море :)). Komoly fejtörést és álmatlan éjszakákat okozott nekem ez az EB... 5 milliós kérdés: miért vannak amerikai, kanadai, hongkongi, japán és ausztrál versenyzők??? (a közelkeletet már nem említem, azt már megszokhattuk más eseményeken)... ha nem sikerült a válasz adás, akkor itt a vigaszági kérdés: vajon Bulgária értett félre valamit vagy az Európán kívüli országok??? A megfejtéseket az eletnagykerdesei@zsuzsivoltam.hu e-mail címre várom :)

Talán ez az utolsó bejegyzésem Burgaszból... ezérthát: довиждане Бургас!!!! <3
сега слушаш тази италианска музика!!! :)